Két kolléganőm - akikkel egy tanulócsoportot alkotunk angolórán - babát vár. Kaptam az alkalmon, és így én is felhagyok a business english tanulásával, főképp, mert nem is nagyon tanultam és még untam is:( Ma lesz az utolsó óránk. Gondoltam, meglepetés-féleképp készítek valami finomságot, ami angolszász eredetű és gyorsan kész. Narancsos-csokis muffint sütöttem.
Hozzávalók:
10 dkg étcsoki (én Tibi csokit szoktam sütéshez használni, mert finom és nem drága)
10 dkg vaj
15 dkg barna nádcukor
2 egész tojás
3 ek. narancslé (friss az igazi, én most dobozost használtam)
10 dkg édes, darabos narancslekvár
15 dkg liszt
1/2 tk. szódabikarbóna
A kockákra tördelt csokit a szintén felkockázott vajjal gőz fölött megolvasztottam. Egy másik keverőtálban a cukrot, a tojásokat, a narancslevet, narancslekvárt fakanállal összekevertem, majd hozzákevertem a langyosra hűtött csokis-vajas masszát is. Hozzáadtam a lisztet, szódabikarbónát elkevertem, majd a hűtőbe tettem.
Reggel sütöttem ki - részben mert frissen az igazi, részben meg mert félő volt, hogy esetleg reggelig megeszem:) - , előmelegített sütőben, 175 fokon kb. 20-23 perc légkeveréses sütőben. Közepes muffinok lettek - egy evőkanállal adagoltam a formába őket (a formának kb. a háromnegyedéig, mert jól megnőnek), és a közepükbe még raktam egy kis darab étcsokit, hogy elolvadjon sülés közben -; ebből a mennyiségből nekem 16 db lett.
Hogy az ajándékjelleget hangsúlyozzam, valamint, hogy a hamarosan lejáró szavatossági idejű marcipánmasszámat felhasználjam, kis marcipán-virágokat ragasztottam lekvárral a sütik tetejére.
Egyébként nem kell állni hagyni, azonnal is süthető, de igaziból szerintem ez egy reggelire való sütemény, és igazán nem nagy munka az este elkészített tésztát reggel megsütni.
Zsudd bloggertársat meg is kínáltam vele:)
Hozzávalók:
10 dkg étcsoki (én Tibi csokit szoktam sütéshez használni, mert finom és nem drága)
10 dkg vaj
15 dkg barna nádcukor
2 egész tojás
3 ek. narancslé (friss az igazi, én most dobozost használtam)
10 dkg édes, darabos narancslekvár
15 dkg liszt
1/2 tk. szódabikarbóna
A kockákra tördelt csokit a szintén felkockázott vajjal gőz fölött megolvasztottam. Egy másik keverőtálban a cukrot, a tojásokat, a narancslevet, narancslekvárt fakanállal összekevertem, majd hozzákevertem a langyosra hűtött csokis-vajas masszát is. Hozzáadtam a lisztet, szódabikarbónát elkevertem, majd a hűtőbe tettem.
Reggel sütöttem ki - részben mert frissen az igazi, részben meg mert félő volt, hogy esetleg reggelig megeszem:) - , előmelegített sütőben, 175 fokon kb. 20-23 perc légkeveréses sütőben. Közepes muffinok lettek - egy evőkanállal adagoltam a formába őket (a formának kb. a háromnegyedéig, mert jól megnőnek), és a közepükbe még raktam egy kis darab étcsokit, hogy elolvadjon sülés közben -; ebből a mennyiségből nekem 16 db lett.
Hogy az ajándékjelleget hangsúlyozzam, valamint, hogy a hamarosan lejáró szavatossági idejű marcipánmasszámat felhasználjam, kis marcipán-virágokat ragasztottam lekvárral a sütik tetejére.
Egyébként nem kell állni hagyni, azonnal is süthető, de igaziból szerintem ez egy reggelire való sütemény, és igazán nem nagy munka az este elkészített tésztát reggel megsütni.
Zsudd bloggertársat meg is kínáltam vele:)
Andi bloggertárs meg csak irigykedik... és megsüti maguknak : ))
VálaszTörlés